Látni azt, amit mások nem látnak

„A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.”— Lewis Carroll: Alíz Csodaországban

Vannak pillanatok, amikor minden világosnak tűnik. Tudjuk, merre megyünk, ismerjük a célt, és az út is egyértelműen kirajzolódik előttünk. Aztán jön egy fordulópont, egy helyzet, ahol a megszokott nézőpont már nem működik. És ekkor hirtelen nem látjuk tovább az utat.

Ilyenkor kezdődik a coaching igazi tere: segít új nézőpontokat felfedezni. Hiszen legtöbbször nem a valóság változik – hanem az, ahogyan látjuk.

Amikor a láthatatlan válik láthatóvá

A coaching folyamat egyik legszebb pillanata az, amikor valaki először pillantja meg azt, amit addig nem látott. Talán egy régi minta kerül a felszínre, talán egy erőforrás, ami eddig észrevétlenül jelen volt. Néha csak egy halk „aha”, egy apró mosoly, egy kicsit könnyebb levegővétel jelzi: valami átfordult.

Ezek a pillanatok különlegesek, mert a belső látás ébredését hordozzák. Azt a képességet, amiről Lewis Carroll ír: észrevenni azt, amit a legtöbben nem látnak – sem másban, sem önmagukban.

A derű, mint látásmód

A derű egyfajta belső bizalom: a tudás, hogy még ha most nem is látom a teljes utat, az akkor is ott van. A coachingban ez a derű gyakran apránként születik meg – amikor az ügyfél elkezd újra hinni a saját erőforrásaiban, a döntéseiben, az irányérzékében.

A derű abban is segít, hogy ne a hiányt nézzük, hanem a lehetőséget. Ne csak azt, amit mindenki lát („nem működik”, „nehezen megy”, „túl késő”), hanem azt is, amit kevesen vesznek észre: a növekedés csíráját, a bátorságot a változásban, a kíváncsiságot az új felé.

Az út, ami belül kezdődik

Sokan érkeznek coachingba azzal a vággyal, hogy megtalálják a „helyes utat”. A legtöbbször nem egyetlen út létezik, hanem több is - és egyik sem jó vagy rossz. Mindegyik tanít valamit, mindegyik része annak az útnak, amit „a saját utadnak” nevezünk.

A coaching ebben nem térképet ad, hanem iránytűt. Segít lecsendesíteni a zajt, ami kívülről jön, és meghallani a belső hangot. A válaszok legtöbbször már ott vannak bennünk – csak el kell hinnünk, hogy rájuk tudunk hangolódni.

Amikor valaki rátalál a saját útjára, az ritkán látványos pillanat. Inkább csendes és mély. Mint amikor köd után egyszer csak feltűnik a horizont – és bár az út ugyanaz, mégis egészen másként látod.

Szabadon az utadon

Az Alíz Csodaországban idézete számomra erről is szól: merj másként látni. Merj ránézni önmagadra, a döntéseidre, a kapcsolataidra új szemmel. A „szabadon az utadon” azt jelenti, hogy szabad vagy újra értelmezni, átlátni, felfedezni az életed történéseit. Szabad vagy másként nézni ugyanarra a helyzetre – és ez a szabadság a valódi változás kulcsa.

A coaching során segítek abban, hogy észre vedd a saját, eddig rejtett erőforrásaidat és lehetőségeidet, és így a saját utadat járhasd – szabadon.