Volt idő, amikor nem ünnepeltem meg a sikereimet. Nem azért, mert nem volt mit. Hanem mert mire odaértem, már nem ott voltam fejben. Sőt: gyakran már akkor emeltem a tétet, amikor látszott, hogy elérem, amit kitűztem. Megcsináltam egy nehéz feladatot – és már a következő kihíváson járt az eszem. Meghoztam egy bátor döntést – és rögtön azt kerestem, mit kellett volna másképp, jobban. Haladtam. Csak épp sosem érkeztem meg. A sikerek elsiklottak mellettem. Nem ültek meg bennem.

„A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.”— Lewis Carroll: Alíz Csodaországban Vannak pillanatok, amikor minden világosnak tűnik. Tudjuk, merre megyünk, ismerjük a célt, és az út is egyértelműen kirajzolódik előttünk. Aztán jön egy fordulópont, egy helyzet, ahol a megszokott nézőpont már nem működik. És ekkor hirtelen nem látjuk tovább az utat. Ilyenkor kezdődik a coaching igazi tere: segít új néz

A gyerekvállalás útja sokunknak nem mindig az a mesebeli ösvény, amit elképzeltünk. Vannak pillanatok, amikor az álmok és a valóság...

Ki ne érezte volna már úgy, hogy elakadt a karrierjében? Persze van néhány szerencsés, aki mindig a legjobbkor van a legjobb helyen, és...

A coaching egy támogató, fejlesztő beszélgetéssorozat, amely segít abban, hogy tisztábban lássunk egy adott helyzetben, ránézzünk a...